Nagyházi Lőrinc két lábbal áll a földön. Nem szállt el, nem nagyzol, nem fennhéjázik. Szerény, alázatos, előzékeny, miközben laza, humoros és állítása szerint teljesítményorientált. A Nagyházi Galéria fiatal tulajdonosa már gyerekkorában is a családi vállalkozás hétköznapjait tudhatta magáénak. Régiséggel nagypapája kezdett el foglalkozni, ő már a harmadik generáció, aki továbbviszi a stafétabotot. Ha szüksége volt valamire és pénzt kért, nem adtak neki, viszont biztosították a munkalehetőséget, amivel megkeresheti az árát annak, amit szeretne. Így már 10 évesen is dolgozott felmenőivel, talán innen van különleges szorgalma. Szolgálta már ki teával az angol királynőt, tartott a kezében igazi Tizianot és Munkácsyt, dolgozott a Sotheby’s-nél, kortárs művészeket támogató galériát nyitott és elkötelezett híve a valódi segítésnek és jótékonykodásnak. Többek között szóbakerült még a driftelés is, de hogy az, hogyan kapcsolódik az életéhez, az derüljön ki a beszélgetésből.